Vadkacsaság
Vadkacsa Leányfalui Gyermek Vízi Flotta Egyesület vagy ahogyan az országban ismernek minket a Vadkacsák.
Miért éppen KACSA?
Mert Leányfalun, ahol minden vízivándor megpihen, a szemközti part előtt húzódik egy kis dunai sziget: KACSA-sziget, amely nem csak a vadkacsák kedvenc fészkelőhelye, de a megrögzött vízitúrázók kedvenc táborozóhelye is.
Miért éppen VAD…?
Mert az ÖN (ön-állóságra, ön-ismeretre, ön-becsülésre, ön-tevékenységre, ön-fegyelemre történő) nevelés csak gyermekkorban a VAD(óc)ság korában sajátítható el olyan módon, hogy az önnevelés a felnőttkor megkövesedő szemléletét is képes legyen gyermeki tisztasággal átitatni.
Miért éppen VADKACSA?
Mert a VADKACSA-lét egyfajta ellenállást takar a civilizáció végtelenül gyorsuló nyomásával szemben, egyfajta elkötelezettséget és elhivatottságot szeretne kifejezni, melyben a lélek elég VAD, hogy szabadon szárnyalhasson, és elég SZABAD, hogy saját vadsága számára mozgásteret teremthessen.
Mi hisszük, hogy MINDENKI közénk tartozik és valahol legbelül mindannyian kicsit VADKACSÁK vagyunk.
A Vadkacsa Egyesület vezetősége
Egyesületi dokumentumok
Ancsel Éva újságíró írta Rólunk:
„A gyermek : zseni.
Elmúlt és jelen kultúránkban – számtalan művészeti ágban – megjelenítették már ezt, az örök érvényű igazságban kifejeződő felismerést.
A gyermek zsenialitása őszinteségében, tiszta lelkületűségében, mindent önmagába szivó nyitottságában, végtelen játékosságban, a világot teljességében átfogó önzetlen szeretetében rejtezik.
Minden felnőtt megőriz magában valamennyit ebből a gyermekiségből : ki többet, ki kevesebbet, ki teljesen elnyomja gyermeki énjét, ki játszani is engedi.
Volt egyszer, úgy húsz évvel ezelőtt, egy hosszú, forró nyár, mikoris egy baráti társaság – hat felnőtt és egyikük két kiskorú csintalan gyermeke – gondolt egyet, és vízitúra lett belőle. A számukra addig ismeretlen Rába – folyó Szentgotthárd és Győr között minden természetiségét és szépségét elővarázsolva megnyitotta szemüket a látásra, szívüket az érzésre, lelküket a szárnyalásra, örökre elültette bennük a víz, a természet csodálatát és szeretetét. Ezen a vízitúrán érlelődött meg az az érzés, fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a természet, különösen a vízitermészet szépségeit meg kell mutatni másoknak is, meg kell ismertetni másokkal is, hogy átélhessék a természet szabadság-sugallatát, hogy lelkükbe beköltözhessen a megváltó életöröm. Hiszen a gyermeki szabadság-lángot rengeteg veszély fenyegeti a legközvetlenebb szülői elvárás-erőszaktól a legtágabban értelmezett civilizációs környezetrombolásig.
A gyermekben még megtalálható a szellem, a lélek és a test harmonikus egysége, az EGÉSZ-ség teljessége, melyet öntudatlan tudása minden bölcsességével védelmez a társadalom felosztó, differenciáló nyomásával szemben. Felnőttként legnagyobb bűnünk az EGÉSZ-ség, az önmagunkba vetett hit, a belső béke elvesztése, mert megalapozott belső tartás nélkül nincs, ami védelmet nyújtson az erőszak, az agresszió. az önpusztítás, a társadalomszennyezés legváltozatosabb formái ellen.
Ahogy csak az EGÉSZ-ségben létező ember tudja megélni társadalmiságát a maga teljességében, úgy csak az EGÉSZ-séges ember tudja és akarja mozgósítani belső energiáit a mindenkori társadalom jobbítása javára és csak EGÉSZ-séges emberként képes felülemelkedni egyénre szabott létérdekeinen, túlélési ösztöne által saját magára kényszerített egoizmusán. EGÉSZ-séghez minden embernek – gyermeknek és felnőttnek – joga van és minden társadalomnak kötelessége, egyben létérdeke is megteremteni a folyamatos egészségmegőrzés és -fejlesztés mindenkori feltételrendszerét, mintahogy EGÉSZ-ség alapfeltétele az egészségnek.
A VADKACSA-gondolat éppen az, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztály számára a társadalmi beilleszkedésüket elősegítő mintákat, módszereket kell adni, meg kell nekik tanítani a midennapi életüket javító problémakezelési technikákat mechanizmusokat. És mindezt úgy, hogy a természettel való kapcsolatuk harmóniája ne szenvedjen csorbát, hogy alapértékként életükbe építhessék az EGÉSZ-ség megőrzését és fejlesztését, a szolidaritást, az önzetlen segítőkészséget, a másság tiszteletben tartását.
Mert sajnos a mai gyermekek és fiatalok kora a szeretetlenség, az értékhiány, a lelki leépülés és kiürülés, az érzelmi elszegényedés, a jövőnélküliség látszatának és valóságának kora.
Ha már a gyermek nem tudja szavakba önteni belső fájdalmát, legalább a felnőttek vegyék észre a gyermeki lét jégkorszakának előjeleit, legalább a felnőttek érezzék kötelességüknek a változtatás – elsősorban saját önzésük, anyagiasságba beszűkültségük feloldásának – elodázhatatlan szükségességét.
És tanuljunk a gyermeki lét bölcsességéből : ha mást nem, legalább a benső mosolyt.
Mi VADKACSÁK arra társultunk, erőforrásainkat és végtelen energiánkat arra szándékozunk fordítani, hogy megőrizhető maradhasson a gyermeki tisztaság, az emberi EGÉSZ-ség.
Ehhez a missziónkhoz keresünk segítőket, támogatókat, lélektársakat.”