Világaink

Akkor jó, ha kerek a világ! Ha valami hiányzik belőle, ami hozzá tartozik, mindjárt rosszul érezzük magunkat benne. Pedig a világ nem homogén egész, hanem sok apró „mikrovilág” színes láncolata, összekapcsolt gyöngyfűzére.

A húsz éves VADKACSA Egyesület is sok kis világért és sok kis világ által létezik: küldetésünk szerint a gyermekvilág és a vízi világ áll működésünk középpontjában.

 

Gyermekvilág

 

Az ember elszakadt a létalapjául szolgáló Természettől! Újra kell tanulnia az együttélést, az együttműködést, az új, természettudatos gondolkodást és cselekvést.

Az élethosszig tartó tanulást már gyermekkorban kell elkezdeni…

Működésünkkel szeretnénk elérni, hogy egyre több általános iskolás korú gyermek számára megadasson az a lehetőség, hogy a Természet működésének csodáit természeti környezetben, az élménypedagógia komplex módszereinek segítségével, valódi természetbe ágyazott programok keretében ismerhesse meg.

Hiába a nagy szavak, ha nincsenek apró, szinte láthatatlan tettek. Beszélhetünk globális klímaváltozásról, határok nélküli környezetszennyezésről, ha nem tanítjuk meg gyermekeinket arra, hogy az utcán, vagy az erdőben ne szemeteljenek. PARADIGMAváltás kell, mondják a tudósok, miközben a politikát gúzsba kötik nagyhatalmi érdekek.

A magára maradt ember elbizonytalanodik, de nem adja fel, hanem magába szívva a Természet végtelen életerejét – újratöltődik, figyel és TANUL…

 

Vízi világ

 

Mit jelent a Víz az embernek? Életet, energiát, újrateremtő erőt. Mégis a felnövekvő generációk kevéssé ismerik, ezáltal egyre kevéssé szeretik a folyót, a tavat, a vizek világát. A víztől való – napjainkra szinte genetikailag kódolt – félelmet a szülői „féltés” már gyermekkorban elkezdi csöpögtetni. A vízi világ nélkül felnövő ifjú, életében örök hiánnyal fog küzdeni: nem alakul ki benne a harmóniára, a szépségre való fogékonyság, „haragban lesz” a Természettel, felnőttkori benső békéjét sosem találja meg, könnyebben életformájává válnak a stresszel teli mindennapok.

Jézus „ne féljetek” eszméje gyermekkorban alapozható meg. Mert miért is kellene félni a Természettől, amely legnemesebb tanítómesterünk? Miért is kellene félnünk a víztől, az élet újrateremtő közegétől?

Csak egyszer próbáljuk ki, csak egyszer érintse meg lelkünket a vízi világ. Soha nem fogunk szabadulni lélekemelő hatása alól.

 

Már túl sok volt a világok harcából, nyitott szívvel teremtsük meg a világok harmóniáját.