VADKACSASÁG


Vadkacsa Leányfalui Gyermek Vízi Flotta Egyesület vagy ahogyan az országban ismernek minket a Vadkacsák..


Röviden leírnánk kik is vagyunk, mert 30 év munkáját röviden elmondani képtelenség.

Miért éppen KACSA?

Mert Leányfalun, ahol minden vízivándor megpihen, a szemközti part előtt húzódik egy kis dunai sziget: KACSA-sziget, amely nem csak a vadkacsák kedvenc fészkelőhelye, de a megrögzött vízitúrázók kedvenc táborozóhelye is.

Miért éppen VAD…?

Mert az ÖN (ön-állóságra, ön-ismeretre, ön-becsülésre, ön-tevékenységre, ön-fegyelemre történő) nevelés csak gyermekkorban a VAD(óc)ság korában sajátítható el olyan módon, hogy az önnevelés a felnőttkor megkövesedő szemléletét is képes legyen gyermeki tisztasággal átitatni.

Miért éppen VADKACSA?

Mert a VADKACSA-lét egyfajta ellenállást takar a civilizáció végtelenül gyorsuló nyomásával szemben, egyfajta elkötelezettséget és elhivatottságot szeretne kifejezni, melyben a lélek elég VAD, hogy szabadon szárnyalhasson, és elég SZABAD, hogy saját vadsága számára mozgásteret teremthessen.

Mindannyian tudjuk: bármilyen rendhagyó is a VADKACSA-történet nem ér véget, mert ez egy végtelen utazás. Végtelen fejlődés. Ennek az utazásnak, siker történetnek az elmúlt 30 évben rengeteg segítője, szereplője, lélektársa akadt és ahogyan írtuk ez folytatódik.

Az első lépések mindig nehézséggel teliek, de MI azért vagyunk, hogy megmutassuk hozzánk tartozni jó. Velünk a természet megismerése élmény és a közös kalandozások megmutatják, hogy a köröttünk lévő csodás világot megismerni és megszeretni mennyire egyszerű.

Mi hisszük, hogy MINDENKI közénk tartozik és valahol legbelül mindannyian kicsit VADKACSÁK vagyunk.


A Vadkacsa Egyesület vezetősége
perehazy.gergely@vadkacsa.hu , info@vadkacsa.hu
+36-20-391-21-41 , +36-30-202-7896

Egyesületi dokumentumok

Ancsel Éva újságíró írta Rólunk:

“A gyermek : zseni.

Elmúlt és jelen kultúránkban – számtalan művészeti ágban – megjelenítették már ezt, az örök érvényű igazságban kifejeződő felismerést.

A gyermek zsenialitása őszinteségében, tiszta  lelkületűségében, mindent  önmagába szivó nyitottságában, végtelen játékosságban, a világot teljességében átfogó önzetlen szeretetében rejtezik.

Minden felnőtt megőriz magában valamennyit ebből a gyermekiségből : ki többet, ki kevesebbet, ki teljesen elnyomja gyermeki énjét, ki játszani is engedi.

Volt egyszer, úgy húsz évvel  ezelőtt, egy  hosszú, forró nyár, mikoris egy baráti társaság  –  hat felnőtt és egyikük  két  kiskorú csintalan gyermeke  – gondolt egyet, és vízitúra lett belőle.

A számukra  addig  ismeretlen  Rába – folyó   Szentgotthárd  és  Győr között minden természetiségét és szépségét elővarázsolva megnyitotta szemüket  a  látásra,  szívüket  az érzésre, lelküket a szárnyalásra, örökre elültette bennük a víz, a természet csodálatát és szeretetét.

Ezen a vízitúrán érlelődött meg az az érzés, fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a természet, különösen  a vízitermészet szépségeit meg kell mutatni másoknak is, meg kell  ismertetni  másokkal is, hogy átélhessék a természet szabadság-sugallatát, hogy lelkükbe beköltözhessen a megváltó életöröm.

Hiszen a gyermeki szabadság-lángot rengeteg veszély fenyegeti a legközvetlenebb szülői elvárás-erőszaktól a legtágabban értelmezett civilizációs környezetrombolásig.

A gyermekben még megtalálható a szellem, a lélek és a test harmonikus egysége, az EGÉSZ-ség teljessége, melyet öntudatlan tudása minden bölcsességével védelmez a társadalom felosztó, differenciáló nyomásával szemben.

Felnőttként legnagyobb bűnünk az EGÉSZ-ség, az önmagunkba vetett hit, a belső béke elvesztése, mert megalapozott belső tartás nélkül nincs ami védelmet nyújtson az erőszak, az agresszió. az önpusztítás, a  társadalomszennyezés legváltozatosabb formái ellen.

                    Ahogy csak az EGÉSZ-ségben létező ember tudja megélni társadalmiságát a maga teljességében, úgy csak az EGÉSZ-séges ember tudja és akarja mozgósítani belső energiáit a mindenkori társadalom jobbítása javára és csak EGÉSZ-séges emberként képes felülemelkedni egyénre szabott létérdekeinen, túlélési ösztöne által saját magára kényszerített egoizmusán.

EGÉSZ-séghez minden embernek – gyermeknek és felnőttnek – joga van és minden társadalomnak kötelessége, egyben létérdeke is megteremteni a folyamatos egészségmegőrzés és -fejlesztés mindenkori feltételrendszerét, mintahogy EGÉSZ-ség alapfeltétele az egészségnek.

                    A VADKACSA-gondolat éppen az, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztály számára a társadalmi beilleszkedésüket elősegítő mintákat, módszereket kell adni, meg kell nekik tanítani a midennapi életüket javító problémakezelési technikákat mechanizmusokat.

És mindezt úgy, hogy a természettel való kapcsolatuk harmóniája ne szenvedjen csorbát, hogy alapértékként életükbe építhessék az EGÉSZ-ség megőrzését és fejlesztését, a szolidaritást, az önzetlen segítőkészséget, a másság  tiszteletben tartását.

                    Mert sajnos a mai gyermekek és fiatalok kora a szeretetlenség, az értékhiány, a lelki leépülés és kiürülés, az érzelmi elszegényedés, a jövőnélküliség látszatának és valóságának kora.

                    Ha már a gyermek nem tudja szavakba önteni belső fájdalmát, legalább a felnőttek vegyék észre a gyermeki lét jégkorszakának előjeleit, legalább a felnőttek érezzék kötelességüknek a változtatás – elsősorban saját önzésük, anyagiasságba beszűkültségük feloldásának  –  elodázhatatlan szükségességét.

És tanuljunk a gyermeki lét bölcsességéből : ha mást nem, legalább a benső mosolyt.

                    Mi VADKACSÁK arra társultunk, erőforrásainkat és végtelen energiánkat arra szándékozunk fordítani, hogy megőrizhető maradhasson a gyermeki tisztaság, az emberi EGÉSZ-ség.

Ehhez a missziónkhoz keresünk segítőket, támogatókat, lélektársakat.”